A ló viselkedése a ménesben

  Ahhoz ,hogy kommunikálni tudjunk lovunkkal,ismernünk kell a természetes közegében, a ménesben való viselkedését.

  A ló növényevő,menekülő állat. A Jó Isten igen erős csoportössztönnel áldotta meg,hiszen a menekülő állatoknak csak csoportosan van esélyük a túlélésre. Nem véletlen,hogy a ragadozók ikább elkószált,beteg,magányos egyedeket támadnak meg.

  Innen ered a ló azon tulajdonsága,hogy alapvetően csak más lovak társaságában érzi jól magát. Ez jól megfigyelhető a legelőn tartott egyedeknél, akik bármekkora területen is legyenek, viszonylag közel maradnak egymáshoz. Egy legelásző ménesben mindíg akadnak teljesen éberen örködő egyedek. 

  A méneseket a domináns kancák vezetik, ők felelnek a ménes biztonságáért és állnak a csoportban kialakuló szigorú hierarchia élén. A ménesen belüli rangsort az életkopr, a tapasztalat és az erő dönti el. Ezen állatok memóriája kitűnő: rövid konfliktusok után örökre megtanúlják, hogy pontosan hol helyezkednek el a hierarchiában. A lovak legyenek bárhol is a ménesbeli rangsorban a helyükért vívott harcok után ismét kiegyensúlyozottan és feltétel nélkül békén elfogadják helyzetüket. Az emberekkel nem érintkező lovak nem tartanak haragot, és nem válnak sértődötté.

  Azok a  fiatal példányok, akik nem akarják elfogadni a hierarchiában nekik jutott helyüket, a domináns kancák gyakran elzavarják a ménestől. A magára maradt ló a rá leselkedő veszélyek tudatában rövid időn belül visszatér a méneshez és elfgolalja a neki szánt helyet.

  A lovak folyamatosan kommunikálnak egymással, ahogy óvják, áploják, és védik is egymást. Fő kommunikációs eszközük a testbeszéd és a hangok.

Forrás: Erdélyi Magdolna , Lovak

Átdolgozta: szahara