A Lipicai

  Lime szó jelentése: hársfa. A szlávok az élet fájának tartják. Ez a gondosan megválasztott név máris utal a lipicai fajta egyik jellemzőére. Későn érő típus, de 20 évesen is ugyan olyan munkakedvvel végzi feladatát, mint fiatalabb korában. Elsősorban fogat ló, kocsiló, de kiválóan teljesít a Bécsi Spanyol Lovasiskolában is, mint hátasló. Igen okos, könnyen tanítható fajta (földfeletti magasiskola elemeire is). 

  Szilárd szervezetű, nem nagyigényű. Általában szürke, de előfordul a fekete és pej egyedek is tartoznak a fajtához. Átlag marmagasságuk 152-162 cm között mozog. (Persze vannak kivételek!) Feje jellegzetes kosfej, fülei nagyok. Nyaka magasan illesztett, rövid. Kemény patájú, izmos farú. Lábállása korrekt, lábait magasra emeli, ügetésre emlékeztető, akciós mozgása van. 

  Magyarországra az 1800-as években kerültek, mikor Napóleon seregei elől Mezőhegyesre telepítették a ménest. Addig Lipicán kezdték meg a tenyésztést így ez a település mondható a fajta bölcsőjének. Mezőhegyesen a katonai ménesben maradtak, de az éghajlatváltozás miatt tömegesedni kezdtek, és veszítettek szervezetük szilárdságából is. Ez okból áttelepítették őket Fogarasra (Erdélybe 1874/75-ben). Így a lovak visszakerültek eredeti, hegyvidéki éghajlatba. Ez igen kedvezően hatott rájuk, és az elkövetkező 40 évben a fajta újra erősödött.

  1912 ben az első világháború elöl a Magyar Királyi Bábolnai Ménesbe telepítették őket. Ez az időszak megint a fajtának kedvezett.40 évig tenyésztették őket itt, de mivel Bábolna sík terep volt, ezért 1950 ben Csipkéskútra telepítették a ménest (Bükk-fennsík). Ez után kezdődött meg a Bükk-hegységbe és Szilvásváradra való áttelepítés. Ez a környezet hasonlít Magyarországon leginkább a fajta eredeti helyéhez, Lipicához. 1953. január 22. én létrehozták a Szilvásváradi Állami Gazdaságot (mai nevén: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad), aminek feladata a törzskönyvezett lipicai fajta Magyarországon való fenntartása.