Fejezetek a Magyar lovassport történetéből

Kezdetek

A lovassport elterjedése hazánkban

  Hogyan jutott el Magyarországra a lóversenyzés? Esetleg te is versenyzel és kíváncsi vagy rá? Olvasd el ezt a cikket és megtudod, hogyan alakultak az első lovas egyesületek, lovas iskolák hazánk területén.

  A XVII-XIX.- században Magyarország területén nem volt meghatározó magyar nyelvű lovas képzés. A szabadságharc alig egy évét leszámítva több mint másfél évszázad telt el, míg magyar vezényszavak hangzottak el a Honvéd Huszárságnál. Korábban nem részesültek lovas kiképzésben és a lovakat is maguknak kellett hozniuk a lovas katonáknak. Bár a XVII-XVIII- században már nagyon sok magasiskolával foglalkozó könyv jelent meg, ebből a korszakból egyetlen sincs.

  Wesselényi Ferenc is írt lovas könyvet. Foglalkozott az idomításban elkövetett hibákkal és írt a helyes ló kiképzésről is. Az első magyar nyelvű írás a lovaglásról Alistáli’s Padányi Máttyus Nep. János A1 Nemzeti lovag című könyvében született meg 1828-ban. (Később, 1845-ben Lótudomány néven került kiadásra.) A szerző tapasztalatai alapján írt.1832-ben jelent meg Karaczay Fedor: Der Ungarische Sattel in seiner Vollkommenheit című könyve is.  Ebben a magyar nyeregről írtak bővebben.  A szabadságharc idején a lovasság magyar nyelvű lovas utasításokat is kapott. 1856-ban Kaszai Jobbágyi János : A parlagi lovas önmaga általi gyors kiképzésre, tapasztalaton alapuló elvek szerint című munkája, melyben Baucher módszere szerinti lovaglásról és idomításról tesz említést. Széchenyi Dénes két lovas könyve is megjelent ( Adalékok a lovaglás tanításához ill. az Eszmék a lovaglás és a kocsizás köréből) Ezek után sorra jelentek meg külföldi írók magyarra fordított művei lovaglásról és témaköréről.

  A XIX. század második felében Magyarországon három  olyan intézmény létesült, melyek segítették a lovassportok fellendülését. Az egyik volt a Nemzeti Lovasok (1827-1944) Versenyek színtere volt. A másik ilyen intézmény a Tattersall. Itt rendezték az első budapesti lovasversenyeket, később pedig a lovassport központjává lett. Napjainkban a Nemzeti Lovarda nevet viseli. A harmadik intézmény a Magyar Királyi Honvéd  Központi Lovasiskola volt. Az első világháború előtt működött. Lovasokat képeztek a Bécsi lovaglótanár képzőnek.

  Így indult el Magyarország lovasversenyekhez kapcsolódó jövője.

vallerveronika munkája

Versenyek: 
   A lovak számos versenyszámban részt vehetnek. 
A díjugratásban induló versenyzők akadályokkal ellátott pályán mérik össze tudásukat. Ebben a versenyben nemcsak a gyorsaság, hanem a pontosság is számít. Az első helyezésre az a lovas a legesélyesebb, aki hiba nélkül, a legrövidebb idő alatt teljesít. 

A díjugratás mellett betekintést nyerhetünk más lovassportokba is (fogathajtás, military, galopp, ügető). 
Bemutatjuk a galopp hazájaként emlegetett Anglia Epsom Derby nevű versenyét. Közelebbről szemügyre veszünk majd híresebb lóversenyeket, többek között a Melbourne Cupet, a Prix de l’Arc de Triomphe nevű derbit. Ezenkívül számos különleges versenyre és versenypályára pillanthatunk be. 
Bemutatunk majd néhány híres versenylovat, mint például Kincsem, Imperiál, Eclipse és még sorolhatnám. De ezekről majd egy másik bejegyzésben. 

Dark-Core munkája

Díjugratás

 Eredete a 19. századi Angliába nyúlik vissza. Ez a sport a lovasvadászatból és a hadilovaglásból alakult ki. A vadászatok alkalmával kutyáiktól lemaradni nem kívánó lovasok kénytelenek voltak átugratni kerítéseken és egyéb utukba kerülő akadályon. Ezek az akadályok veszélyesek voltak a fejletlen ugrástechnika miatt. Az angolokat ezért jobban foglalkoztatta ez a sportág. 

    A jó ugróló háta és nyaka hajlékony, lábai jó ugrótechnikával rendelkeznek. A vágta akadályhoz igazítása szintén fontos tulajdonság. 
   

   A lovasok kezdetben úgy ugrattak, hogy mélyen a nyeregbe ültek és hátradőltek, miközben a hosszúra hagyott kengyelben előre támasztották lábaikat. Ez az üléspozíció veszélyes és kényelmetlen volt. A ló ugrását akadályozta, hogy a lovasa a szárba kapaszkodva felfele húzta a fejét. 

   Frederico Caprilli viszont kifejlesztett egy olyan ugrópozíciót amelyben a lovas követi a ló mozgását: a rövidebbre csatolt kengyelben a lovas feláll és előredőlve összekuporodik. Kezét előre engedte, így a ló ki tudta nyújtani a nyakát. 
 

   A díjugratást bekerített homokos vagy füves pályán rendezik. Ha a lovasnak széles akadályt(oxert) kell átugratnia, a lónak nem csak a magassággal, de a szélességgel is meg kell birkóznia. A keskeny akadályoknál(meredek) csak a magassággal kell megküzdenie. 
A pályán általában 10-13 akadályt állítanak fel. Többféle akadálytípus létezik, íme néhány: vizes árok, kőfal, szintben oxer. 

   Néhány szabály: a pályán egyszerre csak egy lovas tartózkodhat. Az akadályokat adott sorrendben, adott időn belül kell teljesíteni. Ha a ló leüti az akadály elemét/elemeit hibapontot kap. Azt is büntetik, ha a ló az első 2 “nekifutásnál“ meg sem próbálja az ugrást. A 3. ellenszegülésnél kizárás jár. Amikor a lovas eltéveszti az ugrást, kihagy néhány akadályt, ki is zárhatják, ha kijavítja hibapontot vagy időbüntetést kap. Ha a lovas a verseny közben leesik a lóról kizárják a versenyből. 

  Bírálat: többféleképpen történhet. A leggyakoribb, amikor a lovasnak a legkevesebb hibaponttal az alapidőn belül kell teljesítenie. Olykor előfordul, hogy több versenyző is hiba nélkül végez. Ekkor egy rövidebb, de nehezebb pályán kell végigmenniük. Az győz, aki a legkevesebb hibaponttal, leghamarabb ér célba. Ez az összevetés pályája. 

Helyezettek, díjazás: az 1. helyezett kék díjszalagot, a 2. pirosat, a 3. sárgát, a 4. zöldet, az 5. és a 6. pedig fehéret kap. 
 

  Híres díjugrató: Eric Lamaze, aki 1968. április 17-én született Kanadában. 2007-ben bekerült a világranglista első 10 embere közé. Nevezték az 1996-os nyári olimpiára, de elvesztette a helyezését, mert a doppingvizságlaton pozitív lett lova eredménye-4 év felfüggesztést kapott. Emiatt kitiltották a kanadai csapatból. Később indult a pekingi olimpián, ahol ezüst érmet szerzett a csapatos megmérettetésen. Ezen az olimpián szólóban aranyérmet nyert díjugratásban.

Írta: Dark-Core